Name Position
Adam Baraz composer

Gondoltad volna? - Marija Jugyina és Sztálin esete

/Dmitrij Sosztakovics emlékei/ Sztálin egyszer felhívta a rádiót, és megkérdezte, hogy megvan-e az a felvétel lemezen, amelyet előző este hallott: Marija Jugyina Mozart 23. zongoraversenyét játszotta. Élő hangverseny közvetítés volt, ennek ellenére azt felelték: természetesen megvan a felvétel lemezen. Sztálin a dácsájába kérette a lemezt, mire a rádió vezetői behívták Jugyinát és egy zenekart, hogy éjszaka megcsinálják a lemezt. A karmester reszketett a félelemtől: hazaküldték. A második szintén reszketett, végül a harmadikkal sikerült befejezni a zongoraversenyt.

"Mindenki reszketett a rémülettől, kivéve Jugyinát. De ő egyedi eset volt, számára az óceán csak térdig ért. (...)

Jugyina nem sokkal később kapott egy borítékot húszezer rubellel. Azt mondták neki, Sztálin egyenes parancsára jött. Jugyina pedig írt neki egy levelet. Erről a levélről tőle magától tudok. A történet persze valószínűtlennek tűnik, és bár Jugyinának sok bogara volt, annyi bizonyos, hogy sohasem hazudott. Egyszóval biztos vagyok benne, hogy a története igaz. Jugyina valami ilyesmit írt a levélben:

"Köszönöm önnek, Joszif Visszationovics, a segítségét. Éjjel-nappal imádkozni fogok Önért, és kérem az Urat, bocsássa meg a nép és az ország ellen elkövetett nagy vétkeit. Az úr irgalmas, és megbocsát majd. A pénzt az egyháznak adtam, amelyhez tartozom."

És Jugyina elküldte ezt az öngyilkos levelet Sztálinnak. Ő elolvasta, és nem szólt egy szót sem. Természetesen előkészítették a parancsot Jugyina letartoztatására, és Sztálinnak egyetlen szemvillanása elég lett volna ahhoz, hogy megsemmisítsék. De Sztálin hallgatott, és csendben félretette a levelet. Jugyinának nem esett bántódása. Azt mondják, az ő Mozart-lemeze volt ott a lemezjátszón akkor, amikor a vezért és tanítót holtan találták a dácsájában. Ez volt az utolsó, amit hallgatott."

/Forrás: Solomon Volkov: Testamentum/

Adam Baraz composer

Gondoltad volna? - Karmesteri pálca és fakanál

Gioacchino Rossini a maestro 38 évesen abbahagyta a zeneszerzést, és hátralévő életét a makarónikészítő gép tökéletesítésének szentelte. Elvégre - mint kortársától, Brillat-Savarintől, a bíróból lett gasztropápától tudhatjuk - egy új étek feltalálása nagyobb haszonnal jár az emberiség számára, mint egy új csillag felfedezése. "Az étvágy ugyanaz a testnek, mint a szerelem a léleknek - mondta Rossini -, a gyomor a karmester, amely érzelmeink nagyzenekarát vezényli.Enni, szeretni, énekelni és emészteni, ez annak a komikus operának a négy felvonása, amit életnek nevezünk."

Ennyi bölcsesség már elég is ahhoz, hogy az ember komponálás közben tokajit kortyolgasson, vagy annyi idő alatt írjon egy áriát (a Mennyi szívdobbanást a Tankréd első felvonásában), ameddig a rizs megfő. A gasztromániának persze voltak előjelei: A sevillai borbély premierje napján (ebben az operában halhatatlanná tette a pasticcini nevű tésztaféleséget) lekéste a zenekari próbát, mert saláta után rohangászott; egy barátjának arról panaszkodott, mégis hentesnek kellett volna mennie, hiszen azok a boldog emberek (kamaszkorában dolgozott mészárszékben), bensőséges viszonyt ápolt a kor neves szakácsaival.

A karikaturisták többnyire evés közben ábrázolták, kezében tortakrémnyomóval vagy karmesteri pálcával, ahogy a makarónikészítő gépet dirigálja. Bevallása szerint sírni is csak háromszor sírt életében: amikor kifütyülték első operáját, amikor hegedülni hallotta Paganinit, és amikor egy hajókiránduláson a szarvasgombával töltött pulykája beleesett a folyóba. Különös története van leghíresebb fogásának is. A tournedos a la Rossini (vajban hirtelen sült bélszínszelet libamájjal és hajszálvékony szarvasgombával a tetején, pirított kenyéren tálalva, madeiramártással leöntve) állítólag a Café Anglais nevű párizsi étteremben született. Az egyik változat szerint a maestro megrendelte a fogást, de annyiszor beleszólt a készítésébe, hogy a főszakács haragjában végül azt mondta, készítse el maga. "Örömmel - válaszolta Rossini -, te viszont fordíts hátat!" (Tourne le dos!) Egy másik változat szerint a La Maison dorée étterem séfje, Casimir Moisson készítette először a fogást, de annyira furcsának találta, hogy csak a vendégek háta mögött volt hajlandó elkészíteni.

Ami biztos: a fogást először Eugene Labiche (az Olasz szalmakalap szerzője) említi 1864-ben. Nyilván az új párizsi gasztronómiai módit gúnyolja, mert Persely című bohózatában az ámuló vidékiek egy tournedos a la plénipotentiaire (teljhatalmú hátfordítás?) nevű ételt rendelnek, ami szardíniahabarccsal és szarvasgombával töltött őzikekönnyekből készült, fürjmártással. Nem nehéz felismerni Rossini kedvenc összetevőit. Szakácskönyvben először 1892-ben szerepel, Joseph Favre művében. Rossiniről persze már jóval korábban neveztek el ételt, Careme például már 1833-ban krémlevest.

De számos más fogás is ismert: a marhavelős rizottó, a szarvasgombával, libamájjal töltött cannelloni, a csirke, nyelvhal Rossini módra vagy a rakott makaróni, ami pezsgős, tejszínes, szarvasgombás mártással készül. Nem is szólva a Rossini-tojásról vagy salátáról. "Fantasztikus szakács lett volna - mondta egy kritikusa -, ha nem köti le idejét a zene." (Forrás: valasz.hu)

Adam Baraz composer

Gondoltad volna? - Grieg

Grieg, a norvég zeneakadémia alapítója utálta az iskolát- Edward Grieg nem szerette az intézményes életet, az iskolába kerülve lázadozott és több szökési kísérlete is volt. Az iskolában gúnyolták szeszélyessége és zenei próbálkozásai miatt, de tizenötödik születésnapján fordulat következett:
A Grieg családot meglátogatta Ole Bull hegedűművész, az "észak Paganinije", Norvégia büszkesége. Edvard játéka nagyon mgtetszett Bullnak, így erősködött, hogy legyen a fiúból zenész.

Ezért szüleit meggyőzve a következő októberben Lipcsébe ment tanulni, ahol a Mendelssohn által alapított, akkori legelismertebb konzervatórium növendéke lett. Első lipcsei tanára Plaidy volt, aki a fiatal romantikussal zongoragyakorlatokat végeztetett olyan zeneszerzőktől, mit Clementi, Kuhlau és Czerny, akiket Grieg szívből utált. Tanult még Moschelesnél is (aki Mendelssohn közeli barátja volt), de Chopin helyett ő is Mozartot tanított. Zeneszerzéstanára, Reinecke, vonósnégyesek és szimfónius zenék írását követelte tőle, mindenféle megelőző gyakorlat nélkül. Grieg később így nyilatkozik lipcsei tanulóéveiről: "olyan bután hagytam el az iskolát, ahogy oda beléptem."

Adam Baraz composer

Gondoltad volna? Georg F. Händel

Georg F. Händel-t mindenki ismeri a Messiás halleluja kórus, Vízi és Tűzijáték zenék, és a koronázási zenék révén. Bach kortársa, de a zenéje sokkal könnyedebb, vidámabb és "befogadhatóbb". Míg Bach a zenét egy istentől kapott adománynak tekintette addig Händel pénzkeresési lehetőségként.
Mindketten rendkívül termékeny zeneszerzők voltak, és mindketten a zeneszerzés mellett rengeteg egyéb teendőt elláttak, ezért szinte érthetetlen, hogy bírtak ilyen gyorsan, ennyi zenét komponálni.

Bár Händel-t nem igazán érdekelte az akkor még nem létező jogdíjak kérdése, néha könnyedén kölcsön vett kortársaitól ezt-azt, feljavította, és kész is egy opera ária. Egy kedélyes, nagy darab ember volt aki szeretett viccelődni, és állítólag egy mosoly nélkül hatalmas vicceket tudott mesélni, dőltek a nevetéstől a hallgatói.

Ugyanakkor ha a zenéről volt szó, csak úgy mint Bach, hamar dühbe gurult, egy operája próbáján egy énekesnő kritizálta az áriáját és nem kotta szerint akarta énekelni, a nagy darab Händel egyszerűen felkapta és vonszolta az ablak felé mintha ki akarná dobni: „Madame, tudom, hogy maga igazi női ördög, de most megmutatom magának, hogy én meg Belzebub vagyok, a főördög!”. Persze aztán nem dobta ki. Magánéletéről szinte semmit sem tudunk, egész életében a reflektor fény közepén állt, mégis kínosan ügyelt rá hogy intim dolgairól ne fecsegjen egész London.

Adam Baraz composer

Gondoltad volna? Maurice Ravel francia zeneszerző

Maurice Ravel francia zeneszerző 1932-ben járt Magyarországon, Budapesten egy európai turnéja során. A koncerten többek között megszólalt a G-dúr Zongoraverseny is Marguerite Long zongoraművésznő szólójával. Ebben az időben az idős Ravel éppoly érdeklődéssel és izgalommal utazgat, mint régebben. Mindent meg akar nézni, és közben a legkülönfélébb ajándékokat gyűjti össze barátainak. A budapesti hangverseny napján is fáradhatatlanul járta az utcákat.


Marguerite Longgot is magával hurculta egyik üzletből a másikba, míg végre megtalálta azt a kristályvázát, amellyel egy barátja édesanyját akarta meglepni. Bár nagy volt az öröm, mindketten nagyon elfáradtak, ami az aznap esti koncertre nézve nem volt veszélytelen dolog. Megnyugtató, hogy a hangverseny kitűnően sikerült.

Nehány hónap múlva Long látogatóba ment Ravelhez, ahol megdöbbenve látta, hogy a gondosan kiválasztott és gyönyörűen becsomagolt váza, (mely miatt kockáztattak egy BEMUTATÓT!) és rengeteg egyéb kis ajándék hever a szerző otthonában. Egyszerű és nagyszerű: Ravel elfelejtette azokat átadni a barátainak. Néha pedig egyszerűen megtartotta és használta azokat az ajándéknak szánt tárgyakat, melyek időközben megtetszettek neki.

Adam Baraz composer

Gondoltad volna? -Beethoven egy átlagos napja-

"Ludwig van Beethoven napja reggel 6-kor kezdődött, amit fél óra kávézással indított. Állítólag nagy figyelmet fordított erre az időszakra - ügyelt rá, hogy minden csésze kávé 60 kávébabból készüljön, amit gyakran ő számolt le egyenként.

Beethoven tipikus "délelőtti műszakos művész" volt: fél óra kávézás és reggeli után délután fél 3-ig dolgozott művein, ezután elővette az első üveg borát. A boros estebéd után fél 4-től fél 6-ig élénk séta következett, amit mindig tollal és sok-sok kottával a zsebében tett meg.

Beethoven ezután beült egy kocsmába, ahol fél 6-tól 10-ig töltötte az idejét, újságot olvasott vagy csak meditált egy-két pohár sör és a pipája mellett." Forrás: Mason Currey - Daily Rituals: How Artists Work (Napi rutin: Hogy dolgoznak a művészek)

Adam Baraz composer

Gondoltad volna? - Első próba, orosz módra -

A következőkben egy rövid, de humoros anekdotát osztok meg. A történet szereplői: Dmitrij Sosztakovics szovjet zeneszerző és a legendás gordonkaművész Msztyiszlav Rosztropovics. Utóbbi így emlékszik vissza: "Odaadta nekem első csellóversenye kéziratát, amit én megtanultam. Amikor először eljátszottam neki fejből, nagyon izgultam. (közben ő kísért zongorán /Sosztakovics/). Aztán vodkát ittunk. Megint eljátszottuk,... aztán még több vodkát ittunk. Harmadszorra én szerintem a Saint-Saens versenyművet játszottam, és ő még mindig a sajátját kísérte. Iszonyú boldogok voltunk!"

Adam Baraz composer

Gondoltad volna? Dmitrij Sosztakovics

Dmitrij Sosztakovics a II. F-dúr Zongoraversenyt (Op. 102) fiának, Maxim Sosztakovicsnak ajánlotta, melyet az ifjú be is mutatott 1957-ben, 19 születésnapja alkalmából a moszkvai Konzervatóriumban.

Akik a Disney rajzfilmek kedvelői a Fantasia 2000-ben a H.C. Andersen írása nyomán készített "The steadfast tin soldier" című rész zenéjeként hallhatja a versenyű első tételét. Képek: Dmitrij és Maxim Sosztakovics (1.kép), Walt Disney és Dmitrij Sosztakovics (2.kép)

Adam Baraz composer

Gondoltad volna? Krzysztof Penderecki

Az ötvenes évek végén Krzysztof Penderecki (1933) lengyel zeneszerző három szerzeményét küldte el egy versenyre, pedig csak egyet lehetett volna. Az elsőt bal kézzel írta (hiszen balkezes), a másodikat jobb kézzel, a harmadikat odaadta valakinek, hogy másolja le - mindezt azért, hogy a lehető legnagyobb esélye legyen a díj elnyerésére (külföldi ösztöndíj volt a fődíj).

Kiderült, hogy mindhárom kompozíciót díjjal jutalmazták: ő kapta az első díjat és két másodikat megosztva.

Adam Baraz composer

Gondoltad volna? Darius Milhaud francia zeneszerző...

Darius Milhaud francia zeneszerzőről köztudott, hogy a 20. század egyik legtermékenyebb komponistája volt. Több tanítványa, köztük a híres jazz zenész Dave Brubeck is említi visszaemlékezéseiben, hogy Milhaud úgy komponált, mint ha levelet írt volna. Hihetetlen gyorsasággal, folyóírással, legtöbbször javítás nélkül. Esetenként, amint elkészült egy-egy zeneművel, szólította feleségét, majd -legyen az szimfonikus mű, vagy vonósnégyes- a zongorához ültek és lapról játszották a friss, szinte még "meleg" kompozíciót: egy nap, még a hitvese az ebédet készítette, addig Milhaud megírta a Sonatinát zongorára...

Adam Baraz composer

Gondoltad volna? - Zeneszerzők és a SAKK -

A sakk a mai napig népszerű játék az egész világon. Sok híresség játszott nagy szenvedéllyel. Például, Szergej Prokofjevnek is különös tehetsége volt a sakkhoz, amiért úgy is gondolkodott, hogy ha nem lesz elég sikeres zeneszerzőként, akkor a sakkot választja hivatásának. Kitűnő partnerekkel játszott, 1914-ben legyőzte például a későbbi világbajnoki cím birtokosát José Raúl Capablancát, de a francia zeneszerző, Maurice Ravel is sikertelenül állt ki ellene. Nem csak Prokofjev (1.kép) rajongott a játékért. Erkel Ferenc, Maurice Ravel, Dmitrij Sosztakovics (2.kép) és Leonard Bernstein (3.kép) is szívesen űzte a szellemi sportot.

Ezen az oldalon saját, és általam kedvelt írásokat olvashat, az alábbi témakörökben:


GONDOLTAD VOLNA?
Érdekességek híres zeneszerzőkről

Baráz Ádám
zeneszerző
zongoraművész